2013. április 6., szombat

Emlékezz rám

Sziasztok!

Nemsokkal éjfél előtt, de elkészültem a fejezettel! Remélem annyira tetszik majd, mint a délutáni részlet! 
Köszönöm a sok-sok komit, amit kaptam! Imádat! :)

Jó olvasást!
Puszi,Alice



10. fejezet
Fáradtan fészkeltem magam Edward karjába, a fejem pontosan a mellkasán nyugodott, éreztem szapora szívverését. Elmosolyodtam a gondolatra és a szívem megtelt az iránta érzett szerelemmel, hogy ezt mind én magam váltottam ki ebből a férfiból. Megérezhette, hogy valamin nagyon merengek, percek óta egyetlen szót sem szóltam, pedig induláskor a szüleimnél töltött napokról kezdett faggatni. Egy darabig meséltem, aztán eszembe jutott, hogy neki még nem szóltam arról, hogy az emlékeim lassan kezdenek visszatérni.
- Emlékszem – örömmel osztottam meg ezt az apró titkot. Valamiféle remény ébredt bennem, hogy talán nem is olyan sokára egyre több minden jut az eszembe és többé nem kell a homályos ködben tapogatóznom. Most sokkal nagyobb csend vett körbe minket s mintha Edward merev testtartása, melyet azt követően vett fel, hogy bejelentettem a nagy hírt, egyszeriben hűvössé vált volna. Akármennyire is finoman tette, nekem színtiszta fájdalmat okozott, mikor eltávolodott tőlem.
- Edward – felemeltem a kezem, meg akartam érinteni, de mielőtt megtehettem durván a kezem után kapott.
- Mire emlékszel? – fájt, ahogyan a csuklómat szorongatta, a szemében a harag és a kétségbeesés keveréke tükröződött.  
- Fájdalmat okozol – fájdalmas grimaszba torzult arccal hívtam fel a figyelmét, mire elengedett. Megdörzsöltem a fájó felületet, biztos voltam benne, hogy az ujjai nyoma reggelre ott díszeleg a csuklómon.  
- Nem akartam – amikor a kezemért nyúlt, elrántottam, mire felsóhajtott. Biztos voltam benne, hogy bánja, azt is elhittem, hogy nem akarta, de mégis megtette és ebben ez volt a rossz. – Kérlek, bocsáss meg – megint megpróbált érinteni, de most sem hagytam magam.
- Ne érj hozzám!
- Ki akarok szállni! – követeltem, a sofőr azonban nem húzódott le. – Álljon meg! – süket fülekre találtam, Edward sem hagyta.
- Haza viszlek – mondta ellent mondást nem tűrően. A helyett, hogy vitába szálltam volna vele a lehető legtávolabb húzódtam. Az utat csendben tettük meg, legalábbis én nem szóltam hozzá, ő azonban egyfolytában bocsánatot kért. Amikor a kocsi megállt, köszönés nélkül szerettem volna ott hagyni, de ő ezt sem hagyta annyiban. Most finoman kapott a karom után.
- Kérlek, ne menekülj! – nem értettem. Kihúztam magam a fogságból, hátradőltem s vártam, hogy túlessünk a beszélgetésen. – Sajnálom, ahogy korábban viselkedtem. Nem állt szándékomban bántani téged. Bella…
- Miért? Nem értem, miért leszel ennyire mérges, ha az emlékeimről van szó? Te nem szeretnéd, hogy emlékezzek? Mert néha ezt érzem – lenyeltem a kicsordulni készülő könnyeket.
- Sajnálom.
- Már nem töröm magam, hogy megértselek.
- Elmondod, mire emlékszel? – bólintottam. Elmeséltem az egészet neki s mintha meg nyugodott volna. Sokáig ültünk az autóban., beszélgettünk, és szép lassan kibékültünk.
Edward az éjszakát nálam töltötte, reggel pedig édes csókjaira ébredtem. De a reggeli közben megint összevesztünk. Bejelentettem Edwardnak, hogy holnaptól szeretnék újból munkába állni. Csak nagyon nehezen vettem rá a dologra, de ezután sem boldogította a gondolat.
Az egész napot nem tudtuk együtt tölteni, muszáj volt bemennie a dolgozni. Este viszont értem jött és elvitt vacsorázni. Ugyanoda mentünk, ahová legelső alkalommal vitt.
Az éjszakát Edwardnál töltöttem, így együtt jöhettünk be a céghez. Edward még tegnap beavatott, hogy mik is lesznek a feladataim, úgy éreztem képes leszek helytállni.  Minden ember kíváncsian s egyben meghökkenve kísérte figyelemmel összeölelkező párosunkat.
Munkából nem volt hiány, Edward bővel ellátott vele. Persze az irodáján kívül aligha mehettem. Ha valaki bejött, nagyon ügyelt, hogy még véletlenül se váltsak vele pár szót. Konkrétan rajta kívül senkivel sem volt alkalmam beszélni. Bármit megtettem volna, hogy akár egy percre is, de kimehessek.
- Hozok kávét! – álltam fel, de még az ajtót sem értem el, amikor a hangja megállított.
- Majd Amanda hozz. Dolgozz nyugodtan tovább, vagy pihenhetsz is – fel sem nézett a papírokból.
- Akkor járok egyet. Nem bírom, ezt a bezártságot – nyavalyogtam. Lehet, hogy igaza volt, és még nem kellett volna visszajönnöm. Vagy nem ide. Másik állás kell találnom, mert ennek az együtt dolgozásnak nem lesz jó vége.
- Haza szeretnél menni, Ha gondolod, máris szólok Jacknek, majd ő haza visz.
- Nem akarok haza menni, hanem mondjuk, szeretném eltölteni az ebédszünetem valahol máshol.
- Egy perc és elviszlek ebédelni.
- Még midig nem érted – sóhajtottam lemondóan. – Mindegy – visszakészültem menni a helyemre, amikor a telefon megcsörrent. Edward előttem kapta fel. Hosszasan hallgatott, hümmögött. Aztán letette és rám nézett.
- Ha még mindig szeretnél járni egyet, akkor… - egyáltalán nem értem ezt az embert.
Bosszankodva léptem ki az irodájából. Kivételesen kitehettem a lábam onnan, bár nagyon fúrta az oldalam, miért nem maradhattam. Egész nap azon volt, hogy bent tartson maga mellett, még egy nyamvadt kávéért sem mehettem át a másik szobába. Most meg elküld. Alig vártam a nap végét, hogy elmehessek és a lehető legtávolabb kerüljek tőle. Most erre volt szükségem, mert jelen pillanatban azt kezdtem érezni, hogy az ellenszenvem egyre nagyobb lesz iránta. Ha az életben nem is, de a munkában egy igazi zsarnok, bár olykor - olykor azt hiszi eme szokását rajtam is gyakorolhatja. Nagyot téved, mert én ezt nem fogom hagyni. Biztos voltam benne, hogy ezt mind csak azért csinálja, hogy felmondjak. Eleve nem tetszett neki az ötlet, hogy visszajövök dolgozni.  Dühösen nyomkodtam a lift hívógombját. Bevillant egy emlékkép, amiben pontosan ezeket a mozdulatokat tettem, akkor is dühös voltam. Meg kellett támaszkodnom, a fejem zsongott, belül kavarogtak a gondolatok. Lehunytam a szemem, mély levegőt vettem, aztán kifújtam. Egyszer már végig vágtattam ezen az emeleten, akkor is valami miatt bosszankodtam, talán akkor is Edward volt a bűnös. Felzaklatott, hogy ennél többre nem emlékeztem. Megérkezett a lift, nem figyeltem és így neki mentem az éppen kiszálló férfinak. Mielőtt elestem volna, sikeresen utánam kapott. A nagy zűrzavarban nekem a nyakkendőjét sikerült elkapnom, míg ő a derekamat ölelte körbe.
- Elnézést – böktem ki zavartan, majd lassan felnéztem. A férfiból sütött az elegancia, és valami hihetetlen vonzalom áradt az egész lényéből. Egy percre sikerült elvesznek az örvénylő kék szemeiben.
- Én nem figyeltem – szabadkozott. Lassan felegyenesedett, vele együtt én is.  -  De azért jól van? – kérdezte, nekem pedig még mindig nem ment a normális gondolkodás. Nem értettem mi van velem, azt hittem ezt csak is Edward tudja kiváltani belőlem. Miután megbizonyosodott arról, hogy stabilan megállok a lábamon elengedett. – Benjamin Fuller – nyújtotta felém a kezét. Mielőtt azonban elfogadhattam volna eme gesztust, feltűnt valaki a láthatáron, akinek cseppet sem tetszett a dolog.
- Mi folyik itt? – Edward, ha a szemivel ölti tudott volna, szegény fickó régen alulról szagolhatná az ibolyát. – Jól vagy? - lépett mellém, gyorsan végig futtatta rajtam a tekintetét, alaposan felmérte a fizikai állapotom. – Már mindenhol kerestelek – vágta oda kissé sértődötten, a fickó jelenléte nem is zavarta, úgy tett, mintha kettesben lennénk. Én viszont nem. És mi az, hogy mindenütt keresett? Ő küldött el az előbb!
- Komolyan? – kérdeztem szemöldök felvonva. Edward tekintete elsötétült, majd figyelmen kívül hagyva a kérdésem, Benjamin felé fordult.
- Szabad tudnom, mit keresel a cégemnél? – nem tetszett, hogy ennyire udvariatlan. Az is lehet, hogy egy jövőbeli üzlettárssal áll szemben.
- Benjamin Fuller – nyújtotta Edward felé a kezét, amit szemmel láthatóan a másik fél nem szándékozott viszonozni. – Az én épületemre pályázik.
- Nem csak pályázok, az enyém is lesz.
- Ebben én nem lennék ennyire biztos. Tudja az Apámat még meggyőzhette róla, de engem nem fog. Terveim vannak azzal az épülettel.
- Hidegen hagynak a tervei – vágta oda. – Most pedig távozzon!
- Már megyek. Örültem, hogy megismerhettem Miss…
- Bella – mondtam. Edward szó szerint felmordult, majd a derekamnál fogva húzott magához, jelezvén Benjamin számára, hogy foglalt vagyok. Nem értem ezt most, minek kellett. Jobb szerettem volna kimaradni az egészből, végül is nem az én épületemről van szó, és nem is én akarom megvenni.
- Azt hiszem nekem máshol kéne lennem – kibontakoztam az ölelésből, indulni készültem.
- Nagyon örültem! – Benjaminra kaptam a tekintetem. Valamiért nagyon szimpatikusnak találtam, és nem értettem Edward miért rühelli az első perctől kezdve. Benjamin előre lépett, a kezemért nyúlt, melyre egy apró csókot lehelt. Edwardnak sem kellett több. Félre lökött, aztán behúzott egyet Benjaminnak.  
 

6 megjegyzés:

  1. Durvaaa!!!! Ajj remélem hamar lesz új rész!! :D

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Na ez nem volt semmi. Nagyon várom a kövit!
    Puszi: Bella

    VálaszTörlés
  3. Hello!
    Ez nagyon meglepett. N jó irtóra. Imádom. Siess a kövivel.
    Puszi: Vanessa

    VálaszTörlés
  4. SZUPER lett a feji ismét!!:) Hát nem semmi ahogy Edward viselkedett ezzel a Benjaminnal!Bár mondjuk félti a területét!:DDD Hát szerintem nem kissé ijedt be amikor Bella mondta neki hogy emlékszik, ezért is próbálta meg mindenkitől távol tartani az irodában ami valljuk be hogy jogosan furcsa Bella számára aki nem ismeri Edward indokai.:/ Van egy olyan érzésem hogy ez a Benjamin nem kis gondot fog okozni Edward és Bella kapcsolatában!.:/ NAGYOOOON várom a folytatást!!:) És én NAGYOOON drukkolok nekik hogy végre felhőtlenül boldogok lehessenek!!!:)
    Puszi:Pixy
    Ui.:A gonosz kis boszos befejezés ismételten kipipálva!Gratula hozzá! :P

    VálaszTörlés
  5. Ledöbbentem a mindig megfontolt Edward Cullen féltékenységből behúzzot egyet a vetély társnak huuuuú ez nagyon durva!!!!! Várom a kökit pusszy KLa!

    VálaszTörlés
  6. Hát én már ebből az egészből semmit se értek!
    Az előző fejiken elgondolkodtam. Biztos vagyok abban, hogy Cat azért nem mondta el az igazat Bellának, mert Ed megfenyegette! Vagy valamivel meggyőzte!! Tuti! De most mi van ezzel az emberrel? Egyszer érzelmes, gyengéd, máskor eszeveszettül féltékeny ami normális is lenne, de az ő esetében nem az mert teljesen felfúj minden kis apróságot és rögtön hivatalos hangnemet vesz fel, amit rühelek. Ami a legjobban bosszant az az amikor ilyen zsarnok, parancsolgató és hideg. Mért viselkedik így? Semmit nem értek! Leissza magát, aztán nem is törődik Bellával amikor ott van mellette... hol itt a lényeg? Vagy kezd beleőrülni abba, hogy Bellának lassan visszatérnek az emlékei és fél hogy elveszíti?
    Mostmár nagyon hiányolom a komoly kapcsolatot! Hogy nem bíznak meg egymásban. :s Az nem tetszik. Nem is viselkednek úgy mintha egy pár lennének. A szeretlek szó pedig csak üres maszlag aminek nekem a jellen állások alapján nincs semmi jelentősége!
    Húúú most írtam ám... De ezt muszály volt már! Nagyon nem tetszik nekem a viselkedésük. Na és hogy Ed mit miért tesz!? Már bunyózik is! :D Nem ártana már egy Edes szemszög....!!! :P
    Orsy

    VálaszTörlés